Áder ünnepi beszédében az 1867-es kiegyezést ajánlotta a politikusok figyelmébe

2017.05.08

Drámai mértékűnek nevezte a politikai közbeszéd állapotának romlását Áder János köztársasági elnök, ezért az 1867-es kiegyezést ajánlotta követendő történelmi példaként az újraválasztását követő ünnepélyes eskütétele alkalmából elmondott beszédében hétfőn az Országgyűlésben.


Áder János újraválasztott köztársasági elnök (k) leteszi esküjét az Országgyűlés plenáris ülésén

Áder János elmondta, az elmúlt években elnöki munkája központi kérdésévé a magyar érdekek és értékek képviseletét, a teljesítmény megbecsülését, a normativitást és a jövő nemzedékek iránt viselt felelősséget tette. Eredetileg az elmúlt öt évről akart szólni, de az elmúlt hónapok politikai közbeszédét figyelve úgy gondolta, inkább a következő egy évről beszél.

Meggyőződése ugyanis - fogalmazott a politikai közbeszédről - "ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden - akárcsak hallgatólagos - megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk."

Hozzátette, ha van szándék arra, hogy ne így legyen, az 1867-es kiegyezés olyan történelmi példa, "amiből erőt meríthetünk a cselekvéshez". Bár Kossuth, Széchenyi, Deák véleménye eltért bizonyos kérdésekben, az nem vitatható, hogy mindig a "haza üdve" lebegett a szemük előtt, és érveiket a másik iránti tisztelet hangján ütköztették. Erre példaként idézte Kossuth Deákhoz írt Cassandra-levelét: "Barátom! (...) Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó nemesebb értelmében, férfi korunk szebb szakán keresztül, midőn még egy irányban haladtunk, a hazafiui kötelesség ösvényén".

A köztársasági elnök - mint mondta - a közbeszéd színvonalának romlásáért nem akarja "porciózni" a felelősséget, "de a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb". Nem érdemes azonban "méricskélni", ki kezdte előbb - folytatta -, "közös a felelősségünk a közbeszéd jelen állapotáért". Jelezte ugyanakkor: a parlamenti választásig hátralévő egy évben a választópolgárok többsége biztosan nem akar "egy kitörésre készülő vulkán tetején" élni. Hogy példát adjon, az államfő beszédében megkövette mindazokat, akiket elnöksége alatt egy rossz mondattal, indulatos megjegyzéssel vagy durva szóhasználattal megbántott, megsértett.

Áder János egyetértést javasolt abban a három kérdésben, hogy mindannyian Európa polgárai vagyunk, mindannyian a magyar nemzethez tartozunk, és mindannyian tisztességes, becsületes, nyugodt életre vágyunk.

Az európaisággal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy 1990-ben pártállástól független egyetértés volt az Európai Unióhoz csatlakozás szándékában. Ahhoz pedig, hogy e konszenzus a brüsszeli intézményekkel való napi vitákon felülemelkedve megmaradjon, Deák Ferenc 1867-es gondolatait - amikor a Habsburg Birodalom és a magyar nemzet érdekeinek összehangolása volt a feladat - ajánlotta a képviselők figyelmébe. Deák akkor kiállt a Habsburg Birodalom mellett úgy, hogy Magyarország alkotmányos jogaiból ne vegyenek el többet, mint amennyi a birodalom szilárd fennállásának biztosításához feltétlenül szükséges. Áder János azt javasolta, cseréljék ki a szövegben a Habsburg Birodalmat az EU-ra.

A magyar nemzethez tartozásról szólva az elnök azt sürgette, hogy adják vissza a nemzeti ünnepek méltóságát, és "ne abban versenyezzünk, ki hogyan tudja a másik rendezvényét megzavarni". Emellett szolidaritást kért, egyetértést abban, hogy ugyanaz a figyelem jár annak, akit hitéért vagy nemzeti kisebbséghez tartozása miatt üldöznek, mint akit származása miatt. A határokon túl élő magyarokért viselt felelősség ne csak alkotmányos rendelkezés maradjon, hanem ciklusokon átnyúló közös programmá váljon - szorgalmazta.

A tisztességes, becsületes, nyugodt élettel kapcsolatban azt nyomatékosította, hogy a család szent, a gyermek sérthetetlen, ezért óva intett attól, hogy a közszereplők családtagjai, különösen a gyermekek a politikai diskurzus részei legyenek, mert "az ő életük az ő magánügyük", nem tartozik a politikusokra, hogy közülük kinek milyen a nemi identitása, vallási meggyőződése, politikai eszmélése.

Javasolta: legyen közös erőforrás a reformkor, március idusa, 1867, 1956. És amikor érveinket összemérjük, mindig ugyanaz a négy szó legyen a szemünk előtt: "A haza minden előtt" - zárta beszédét Áder János.

A haza minden előtt címmel jelent meg beszámoló Áder János 2012 és 2017 közötti köztársasági elnöki munkájáról, melyet az államfő beiktatási ünnepségén az országgyűlési képviselők könyv alakban kapnak kézhez. Ezzel egyidőben a kiadvány elektronikus formában a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) honlapján is olvasható lesz - tájékoztatta a KEH az MTI-t.

Az államfő bevezetőjében kitér arra, hogy bő két évtizede megfogalmazott közös álmainkból és reményeinkből sok minden vár még beteljesülésre. Így elérkezett az idő fogalmazott -, hogy közösen tegyünk föl néhány alapvető kérdést, például azt, mit kellene tennünk ahhoz, hogy sikeresebbé és jobbá tegyük saját és közös életünket.     "Számomra az elmúlt időszak egyik legfontosabb tanulsága az, hogy akik tudásukkal, tehetségükkel, szorgalmukkal és tisztes helytállásukkal szolgálják saját környezetüket, családjuk és közösségük boldogulását, több figyelmet és megbecsülést érdemelnek" - vallotta Áder János bevezető soraiban, amelyben arról is ír, néhány dolgot mindannyiunknak másképp kell csinálnunk. Érdemes volna több tisztelettel fordulni egymás iránt, el kell utasítanunk a kettős mércét, és a mindennapokban is kifejezésre kell juttatnunk, hogy megbecsüljük kinek-kinek a személyes vagy közösségben nyújtott teljesítményét - olvasható a dokumentumban.

A csaknem nyolcszáz oldalas képes kiadvány olyan fejezetek mentén foglalja össze az államfő ötéves munkáját összesen csaknem 460 pontba szedve, mint A teljesítmény megbecsülése, a Normativitás, a Tisztelet és lelki kiegyezés, az Új gesztusok, a Magyar érdekek képviselete valamint a Környezeti fenntarthatóság.  

A teljesítmény megbecsülése című témakörön belül az elnök feleleveníti első beszédét, amelyben mindenkit arra kért: tegyük közös életük központi kérdésévé a teljesítményt. Az államfő sportolók, köztük paralimpikonok, diákok, súlyos betegségből felépült gyermekek, kutatók, művészek, a gazdasági élet szereplői vagy akár falvak közösségének teljesítményét méltatja.            

A kiadványból megismerhető Áder János törvényhozás feletti kontrollal kapcsolatos tevékenysége, de az államfő a Normativitás című fejezetben beszámol arról is, amikor parlamenti pártokkal egyeztetett a Rio+20 konferencián képviselendő magyar álláspontról.

A Tisztelet és lelki kiegyezés fejezetében az államfő több egykori beszédét is felidézi, a többi közt a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján elmondott gondolatait, vagy a Wallenberg-emlékesten tartott szónoklatát. Megemlékezik elődeiről, Mádl Ferencről és Göncz Árpádról, de Magyarország egykori hőseiről épp úgy, mint Szentágothai János tudósról vagy Antall József egykori kormányfőről is. A köztársasági elnök feleleveníti a Nobel-békedíjas mianmari ellenzéki politikus, Ang Szán Szu Csí látogatását vagy a kommunista terror áldozata, Sándor István szalézi szerzetes boldoggá avatását, de beszámol részvételéről is II. János Pál pápa szentté avatási ünnepségén a Vatikánban.

Új gesztusok címmel az államfő ismerteti nyilatkozatait, amelyeket a többi között a nemzeti összetartozás napja alkalmából vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóján tett, de bemutatja a cigánysághoz címzett köszöntőjét is, amelyet a romák világnapja alkalmából írt, valamint ismerteti látogatásainak helyszíneit és alkalmait.

A Magyar érdek képviselete fejezetben olvashatunk az államfő hivatalos külföldi látogatásairól, részvételéről a Rio+20 ENSZ-világkonferencián, valamint uniós fellépéséről "a kohézió barátainak" támogatásáért. Áder János beszámol találkozójáról az ENSZ főtitkárával, valamint a NATO vezetőjével is. A Környezeti fenntarthatóságról szóló fejezetben szó esik a Budapesti Víz Világtalálkozóról, a New York-i klímacsúcsról, a hazai víztisztítás innovációjáról.

A köztársasági elnökhöz az Országgyűléstől az öt év során 1030 jogszabály érkezett aláírásra, ezekből Áder János 998-at írt alá, míg 28-at visszaküldött a Háznak megfontolásra, öttel kapcsolatban pedig az Alkotmánybíróságtól kért vizsgálatot. Az államfő több mint 665 ezer állampolgársági határozatot hozott, és több mint 3700 ügy elbírálása után hatvanhét embernek adott kegyelmet.

Fotó: Kovács Tamás (MTI)

parlamentpolitikaÁder János